,,Olyan üresnek éreztem magam, hogy már attól féltem, egyszer csak elvisz a szél. Hogy olyan leszek, mint egy elszabadult héliumos léggömb, ami olyan messzire emelkedik föl, hogy hiába rikító a színe, mégis belevész a levegőbe....Akkor ébredtem rá, miből lesznek azok a kóbor ballonok az égen: a ballon a szerelem, ami kicsúszott a kezünkből." Jodi Lynn PicoultÉn lassan szégyelem a helyzetemet,az érzelmeimet...nem tudom,hogy ha ezek a dolgok ennyire ,,tragikusak" tudnak lenni az életemben,akkor ha nagyobb baj fog történni,hogy fogom átvészelni.Erősödtem,az biztos, meg tudom csinálni azt,hogy ne lássák...ez már valami...amúgy is hallottam már azt másoktól,hogy: ,, te hajlamos vagy a depresszióra"...de ez nem depresszió,ez gyengeség, ez önsajnálat...Mások szemében olyan egyszerűnek tűnik minden, olyan egyszerűen ki lehet mondani,hogy Imola vigyázz,Imola ne éld bele magad, Imola felejtsd már el, lépj túl, ne beszélj annyit róla,keress mást....és még sorolhatnám. Mindezek ellenére mindig hibázok,tévedek, ez vagyok én...a saját hibáimból sem tudok tanulni.
De el fogom engedni.....
Elengedem,bármennyire is fáj,csak ez az opció maradt...itt még jóvá tenni sem lehet semmit, mivel azt sem tudom mi romlott el, nem kaptam magyarázatot....azaz,lehet ha kaptam,csak én voltam túl naív és nem vettem észre? Lehet....már sosem fogom megtudni,és talán nem is akarom...jó ez így,azaz jó lesz,boldog leszek én is...egyszer....valamikor...és nem csak pár napig....
Szio Imoci:)
VálaszTörlésIrogatok en is kicsit, megihlettek a soraid, hisz hasonlo cipoben jartam en is nagyon sok ideig...amig ki nem nottem:)...vagy megsem...
Kicsit mas szemszogbol tudom nezni a "problemaid", mint aki ezekre a kerdesekre mar meglelte a valaszt...vagy legalabbis tul okosnak hiszi magat, es probalja palastolni a nem is olyan regmult fajdalmait...Boldognak erzem magam, sokszor az enyem a vilag...de van amikor elgondolkodom h ez mar tul sok nekem, ezt nem erdemlem meg...miert van az h olyan sokat kell szenvedni azert, hogy valaki eszrevegye...mert eszre kell venni egyszer ha valakinek a mosolyog az arca, de lefele gorbul sziveben a smiley, hogy konnyei mar nincsenek mert reg kisirta oket, es talan mar szegyenli is mutatni hogy o igenis erez...es azt hiszik ha mindennek nem tudsz mosolyogni, hogy halatlan dog vagy, hogy beledrughatnak mint egy kutyaba, mert ugyis mindegy...kihasznalhatnak es eldobhatnak, mint egy elszivott szal cigit..megmarad a csikk, amit csak ugy eldobunk, de lehet h meg sokszor parazslik...es ki a jo? aki fut es veszi a masik csomag cigit, vagy epp egy koldus...akinek semmi penze, es eszreveszi h egy apro orommel aldja meg az elet..nem szamit ki dobta el..csak hogy meg szippanthat egyet abbol a csikkbol...eleg profan pelda, talan tulsagosan egyszeru egy bonyolult erzeshez...mondanom sem kell h nem a cigin es a csikken a lenyeg...a koldus aki a kepbe illik inkabb...igen..szerelmet is lehet koldulni, eszre sem vesszuk egy ido utan, csak keressuk a szep szavakat...beleszeretunk hamis mosolyokba, hiu remenyeket fuzunk egy-egy artatlan erintheshez, majd bukunk jo nagyokat, szep csendben, magunkban...azt hisszuk h a vilag minden problemaja a vallunkon, ennel rosszabb nem is lehetne...dehogynem...mintha egy vicc lenne az egesz..csak en szivom le a csattanojat mindig...mar magamon nevetek a vegen...es sok sok ilyen pillanat utan, amikor mar senkiben sem hiszel ,es mindenkoben a negativumokat keresed, es alapbol eloiteletekkel fordulsz mindenki fele, amikor mar ugy gondolod h hiaba az oszinteseg, es hiaba a torodes masokkal, ugyis kihasznalnak, akkor toppan be eletedbe valaki...akkor nez valaki szemedbe, es lat a szived melyere...a folytatas sem marad el...de majd maskor...:) erdekes tapasztalatok, vannak meg tarsolyomban, talan egy sikersztory, talan csak egy tulmeretezett alom....
"Gyakran ,amikor a gondolat lényegére nem is emlékszik már az ember:
VálaszTörlésazt mégis tudja, hogy valami szép volt a fejében, érzi a gondolat nyomát, s azon van, hogy újra felidézze."
Lev Tolsztoj
Egyik kedvec idezetem:)
nagyon szepen koszonom Neked,szep volt,annyira,hogy ez kellene a fooldalra keruljon:)
VálaszTörlésEgy baratnom szokta mindig azt mondani,hogy optimistanak jobb lenni,mint pesszimistanak...hat igen,teljesen igaza van,de amikor serul az ember,amikor tul friss meg a seb....olyankor nehez.....megegyszer koszonom:)
Ismet irogatni tamadt kedvem, de nem az elozot folytatom, inkabb arrol beszelnek amit irtal valasznak:)
VálaszTörlésLegtobb esetben optimista a felfogasom, mindenben probalom a jot latni...lehet h naivsag, lehet h nem csalodtam olyan sokat h megedzzen ilyen teren,vagy csak epp kenyelmesebb elhinni hogy talan valami jot rejt egy kihivas, mintsem megfontolni az esetleges rosszat, a varatlan kovetkezmenyeit... Amikor meg valaki epp sebeit nyalogatja, es leleke szarnyalni vagyik, de visszahuzza a banat, akkor hajlamos leginkabb a melazasra, akkor gondolkodik el igazan mindenen...akkor merlegel leginkabb, es keresi mindennek az ertelmet, mindenben jot es rosszat...es mivel az optimizmus csodott mondott sok esetben, a sziv naivsagara hallgatva a jozan esz elleneben, hajlamosak vagyunk sarkitani, es a merleget elbillenteni mindig egy oldalra...hisz a konnyek sulyosabbak mint a remeny sohajai...
...es kilatastalannak tunik minden helyzet, miert vagjak bele valamibe, ha kockazat van benne hisz ugysem sikerul, mskor nem jott ossze, miert pont most lenne az en idom...ugyis csak megszivom, ugyis kihasznalnak , most sem leszek boldog, szemembe hazudnak, es ujra elhiszem, mert mennyire szuksegem van nekem minden kis hazugsagra, csak szepen legyen becsomagolva...minden erintesre,mely testemnek gyonged, de kozben a szivem szaggatja darabokra...nehez tenyleg igy optimista lenni, nehez barminek is onfeledten orulni, ne gondolni arra hogy ez csak a felszin, a latszat, csak egy cukros maz az egesz, es ha elnyalogatod beleharapsz a keseru valosagba...
"A várakozás ott csal meg, ahol
Legtöbbet ígér; s akkor sikerül,
Mikor a remény csüggedésbe hül."
William Shakespeare
Szio:) Ismet irhatnekom tamadt, jut eszembe sok regi erzes, helyzet, 1-1 leszurt kovetkeztetes sok almatlan ejszakak utan, csalodasok keseru ize... Sokszor volt velem is h nehez volt elengedni valakit...kinoztak az emlekek, fajt a gondolat h mar nem az enyem, nem engem ovez korul minden, ami rola szol...es mivel rak vagyok, az emlekek meginkabb fontosak szamomra, nem konnyen torlom ki erzeseim, gondolataim, probalom menteni a menthetot, neha megalazkodva is...De a vegen felteszem magamnak a kerdest, mi volt igaz az egeszben? Miert is ragaszkodtam en annyira hozza? Tenyleg olyan sok jot adott nekem h olyan nehezen engedem el, annyira nagy szuksegem lenne ra? Es egyaltalan is, mennyi igaz dolog volt az egeszben, mennyi volt csak megjatszott, es kell ez nekem? Folytatnam, ujrakezdenem? Es vallalom az orokos bizonytalansagot..hisz ha egyszer megtette akkor talan maskor is...es megint egyedul mint a kisujjam... Megerdemlem ot? Ezt erdemlem en? Kiteszem szivem, lelkem, megosztom vele ami a legjobb belolem, es semmibeveszi, csak ugy eldobja magatol...Ertekel akkot egyaltalan? Es kell nekem olyan valaki aki nem ertekel, csak szemembe hazudja egy szelid mosollyal a szajan h szeretlek...oh de szepen ki lehet mondani, es milyen konnyen el lehet hinni, es kezdem szegyenleni magam naivsagom miatt...Dehat miert vadolom magam? En csak egy kis gyongedsegre vagytam,torodesre, foglalkozasra, hisz szokszor elveselhetetlen a magany...Betoppan valaki az eletembe..nagyon jol jatssza a szerepet..megad mindent amire vagyom, azt hiszem kitalalja a gondolataim, pedig en magam arulom el neki csak nem veszem eszre...Miert nem hinnem el amiket mond, amikor a szivembe lat es ugy mondja ahogy en szeretnem, minden ugy van ahogy maganyos perceimben megalmodtam, feltunoen tokeletes, de miert is vennem eszre? A vegen meg magam vadolom ha valami nem sul el jol, magamban keresem a hibat, amit a naivsagomon kivul semmivel nem tudok magyarazni, es az sem magyarazat...Rossz vagyok azert mert a masikat nem hibainak kifurkeszesevel kezdtem felterkepezni, hanem a jot lattam benne, hogy tiszta szivvel, remenyekkel tele fordultam fele? Sok kerdes...talan tul sok, de neha a kerdesek a legjobb valaszok...
VálaszTörlésNagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle. (Marai)
VálaszTörlés“Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben … Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra … Megértek, nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között.”
VálaszTörlés(Márai Sándor: Eszter hagyatéka)