2010. február 2., kedd

Mi a szerelem?


A szerelem egy olyan komplex, elmebajra utaló tünetegyüttes, amivel szemben az orvostudomány tehetetlen, viszont a társadalom jól torelálja.

Szerelem, ha beírod a gugliba a nevét, és mind a 6258 találatot megnézed - aztán kipróbálod úgy is, hogy mi van, ha elírják a nevét, és azt is végignézed.

Szerelem az, amikor az ágyneműt nem lecseréled utána, hanem napokig úgy alszol el, hogy megkeresed azt az icipici illatfoszlányt a takarón, ami ő...

Szerelem, ha bárhová oda tudod képzelni az illatát.

Amikor fesztiválképeket bogarászol a tömegről, hogy hátha....mikor végignézel ezernyolcszáz képet egy dögunalmas izéről, s minden nextnél ki akar ugrani a szíved.

szerelem az, amikor a másik lefekszik aludni, mert álmos, te nézed tovább a krimit, s amikor a kedves átfordul, hogy jaaaaj de fáradt és nem tud aludni, akkor te a katarzis pillanatában gombot nyomsz és mellé huppansz az ágyba, hogy átkarolhasson és mély álomba szenderüljön végre.

s szerelem az is, ha másnap a gugliban keresed ki, hogy mi volt a krimi vége.

.


A szerelem az, amikor magad elé engeded Fazekasnét a liftajtóban, a kutyájával együtt. És a vele eltöltött tizenhat másodpercnyi utazás alatt is végig Rá gondolsz.

A szerelem az, amikor a családodnak fogalma sincs, mitől van ilyen jó kedved, de mindenki megérzi, hogy most kell hozzád fordulni a legvadabb kívánsággal is, mert momentán bármit hajlandó vagy teljesíteni.


A szerelem az, amikor anya elkészíti apa kávéját, és mielőtt odaadná neki, megkóstolja, hogy biztos jó ízű-e!

A szerelem az, amikor megdicséred egy fiú ingét, s ő azután minden nap azt veszi fel.
A szerelem az, amikor anya büdösen és koszosan látja apát, s mégis azt mondja neki, hogy szebb, mint Robert Redford!


A szerelem egy olyan dolog, hogy egymás mellett ültök a kávéházban és egymás kezét fogjátok. Ez a szerelem. Egyébként egymással szemben ülnétek.

A szerelem az, amikor az előszobában a cipődet húzod, és közben az anyukád elmeséli, hogy hol találod majd a rántott csirkét és az uborkasalátát, amikor hazajössz; te bekötöd a cipőfűződet, felállsz, és aztán átkarolod az anyukádat, pördülsz vele párat amúgy táncosan, és közben eszedbe sem jut a rántott csirke meg az uborkasaláta



A szerelem az valami gyönyörű.
Vedekezzunk a sertes influenza ellen...kisse morbid modon hivjak fel a figyelmunket

2009. december 21., hétfő

2009. december 20., vasárnap

Michael Jackson emlékére...

karácsonyi mese


Valamikor egy Karacsony előtti utolsó napon a szupermarketbe siettem megvenni a maradék ajándékokat, amiket korábban nem tudtam. Amikor megláttam a sok embert, panaszkodni kezdtem magamnak: " Egy örökkévalóságig fogok itt rostokolni és még annyi más helyre kell mennem"
"Karácsony kezd egyre idegesítőbbé válni minden egyes évvel. Mennyire
szeretnék csak lefeküdni és átaludni az egészet." Végül is át tudtam magam fúrni a játékosztályra és el is kezdtem átkozni az árakat, azon tűnődve, hogy a gyerekek tényleg játszani is fognak ezekkel a drága játékokkal?
Amíg nézelődtem a játékosztályon, észrevettem egy kisfiút, aki olyan ötéves forma lehetett,egy babát szorítva a mellkasához. Csak a haját símogatta a babának és olyan szomorúan nézett.
Aztán a kisfiú odafordult a mellette álló idős hölgyhöz: - "Nagyi, biztos vagy benne, hogy nincs elég pénzem, hogy megvegyem ezt a babát?"
Az idős hölgy ezt felelte: - " Tudod te is: nincs elég pénzed, hogy megvedd ezt a babát, kedveském." Aztán megkérte a fiút, hogy várjon meg itt öt percet, amíg elmegy szétnézni. Hamar el is ment. A kisfiúnak még mindig a kezében volt a baba.
Végül elindultam felé, és megkérdeztem tőle, kinek szeretné adni ezt a babát?
- "Ezt a babát szerette a húgom leginkább és ezt akarta a legjobban most Karácsonyra. Nagyon biztos volt benne, hogy a Télapó elhozza neki."
Azt válaszoltam, hogy talán télapó tényleg el is viszi neki, de a kisfiú sajnálkozva válaszolt.
- "Nem, Télapó nem viheti oda neki, ahol most van. Oda kell ahhoz adnom anyukámnak, és így ő odaadhatja a húgocskámnak, amikor odamegy."
A szemei olyan szomorúak voltak, amikor ezt mondta.
- "A húgom Istenhez ment, hogy vele legyen. Apa az mondja, hogy Anya is el fog menni Istenhez hamarosan, úgyhogy azt gondoltam, el tudná így vinni a húgomhoz."
Megkértem a kisfiút, hogy várjon meg, míg visszajövök az üzletből. Ezután mutatott egy nagyon kedves kis fotót magáról, amelyen éppen nevetett.
Aztán azt mondta nekem: - "És még azt is akarom, hogy Anya elvigye neki ezt a képet is, így soha nem fog engem elfelejteni. "
"Szeretem anyukámat, és azt kívánom, bárcsak ne kellene elhagynia engem, de apa azt mondja, hogy el kell mennie, hogy a húgommal legyen.
Aztán ismét a babára nézett a szomorú szemeivel, nagyon csendesen . Gyorsan a pénztárcámhoz nyúltam, és kivettem belőle pár papírpénzt és megkérdeztem a fiút:
- "Mi lenne, ha megszámolnánk a pénzed, hátha mégis lenne elég?"
Oké - mondta. "Remélem, van elég."
Én hozzáadtam némi pénzt a fiúéhoz, anélkül hogy látta volna, majd elkezdtük a számolást. Elég pénz volt a babára, még egy kicsivel több is.
A fiú ezt mondta: - "Köszönöm Istenem, hogy adtál elég pénzt."
Aztán rám nézett és hozzátette: - "Megkértem tegnap Istent mielőtt lefeküdtem aludni, hogy segítsen, legyen elég pénzem, hogy megvehessem ezt a babát, így anyukám neki tudná adni a húgomnak. Meghallgatott! Még szerettem volna annyi pénzt is, hogy vehessek egy szál fehér rózsát anyukámnak, de azért ezt már nem mertem kérni Istentől.
De mégis adott nekem eleget, hogy megvehessem a babát és a fehér rózsát. Tudod, anyukám szereti a fehér rózsát."
Pár perc múlva az idős hölgy visszajött, majd távoztak. Teljesen más hangulatban fejeztem be a bevásárlást, mint ahogy elkezdtem. Sehogy se tudtam kiverni a kisfiút a fejemből - Aztán
eszembe jutott egy helyi újság cikke két nappal ezelőttről, amelyik említett egy részeg embert, aki ütközött egy másik kocsival, amelyben egy fiatal nő és egy kislány volt. A kislány azonnal
meghalt, az anya kritikus állapotban van. A családnak el kellett határoznia, hogy kikapcsolják- e az életfunkciók fenntartását szolgáló gépet, mert a fiatal hölgy soha sem tudna felkelni a kómából, amibe esett.
Ez a család lenne a kisfiú családja? Két nappal azután, hogy találkoztam a kisfiúval, megakadt a szemem egy újságcikken, amely arról tudósított, hogy a fiatalasszony elhunyt .
Nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyek egy csokor fehér rózsát, majd ezzel a ravatalozóba mentem, ahol a fiatalasszony ki volt téve a látgatóknak, akik így megtehették az utolsó búcsújukat a temetés előtt. Ott feküdt a koporsóban, egy csokor fehér rózsát
tartva a kezében a fotóval, a baba a mellkasára volt helyezve. Sírva hagytam el a helyet, úgy érezve, hogy az életem örökre megváltozott. Az a szeretet, amit ez a kisfiú érzett az anyukájáért
és a húgáért - még a mai napig is nehéz elképzelnem. És a másodperc törtrésze alatt mindezt egy részeg ember elvette tőle.

Ünnep közeleg

Kikaptuk a Vakációt... 2 hét lustálkodás,nem is hangzik rosszul. :) Tegnap ,,költöztem" haza...de már hiányzik Vásárhely. Egy dolog biztat: itthon vannak a barátaim is,akiket már nagyon rég nem láttam,így lesz elég programom.
Már szervezzük az osztálytalálkozót, ami immár hagyomány. Szerettem őket nagyon,jó lesz látni egymást,elbeszélgetni,sajnos nem mindenkivel tudom tartani a kapcsolatot,de legalább egy évben egyszer mind összegyűlünk,megtudjuk kivel mi történik:)
4 nap és itt van Karácsony,a legszebb Ünnep.....mindig várom,de így,hogy pár nap van csak, nem tudom átélni. Pedig azt olvastam,hogy ha a lelkünkben nincs Karácsony,a fa alatt hiába keressük... lehet ha igaz ez.Kisgyerekkoromban szebb volt,lehet ha már csak akkor lesz ilyen szép,ha nekem is gyerekeim lesznek:)
Na ennyit magamról,mert el fogok szomorodni.
Keresek karácsonyi dalokat,verseket,meséket és majd bemásolom ide,ezzel fogok Kellemes Ünnepeket kívánni minden kedves ismerősömnek,olvasómnak:)

2009. december 11., péntek