"Szeress egészen mellékesen és szelíden, kissé szórakozottan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi napon, mikor "nem történik semmi", él az ember. Már nem szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek, a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak, s a főszereplők ezer pengőt kapnak a mutatványért esténként. Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, figyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek." - Márai Sándor
De szep gondolat... Ahogy olvastam, utana tunodtem el h tenyleg mi is a lenyege a szerelemnek, az emberek egymas irant erzett szeretetenek. Szeretet az amikor valakit korulrajongunk, elhalmozzuk mindennel, a tenyerunkon hordozzuk, idonk es energiank minden cseppjet csak ra szanjuk? Miert ne lenne szeretet, ha oszinten, belulrol fakad, nekem igy esik jol, es akkor vagyok boldog ha ot boldogga tehetem. Vagy megsem? Talan csak elfolytott onertekelesi hibaim probalom ezzel csiszolni? talan csak arra vagyok, h ha valami jot teszek neki, akkor megdicserjen, a leggondosabb, legszeretobb ember cimevel lasson el, hogy mindenbol a -leg jelzot kapjam? Kozben elfelejtem, hogy az elso pillanatban, amikor meg semmit sem tudott rolam, amikor nem bizonyitottam semmit, csak egyszeru lenyem irant kimutatta vonzodasat, biztos hogy kulonlegesebb voltam szamara mint barki mas. Az, amikor eloszor meglatott, vagy ahogyan megszolitottam, ramosolyogtam, elso alkalommal megerintettem,vagy tartam ki ele sorsom furcsa titkait, biztos nagyobb nyomokat hagyott benne, mint peldaul az aranynyalkanc amit szuletesnapjara kapott tolem, vagy a tobbi targyi bizonyiteka szerelmemnek. Jo, ezek is fontosak, csak tenyleg hajlamosak vagyunk megfeledkezni az elet apro mozzanatairol, a kis egyszeru masodpercekrol, amik orakat, napokat tehetnek felhotlenul boldogga.
VálaszTörlésHát igen...az első alkalmak, pillanatok...azok a legőszintébbek,legszebbek, csak sajnos sosem tudjuk,mindig csak utána jövünk rá, amikor már nem tudjuk feledni egyetlen pillanatát sem.
VálaszTörlésDe egy idő után már nem tud annyira őszinte és tiszta dolog lenni, mert jön a ,,megfelelni vágyás"....én jobb kell legyek mint más, én tökéletes kell legyek,és szép kell legyek, jól kell kinézzek, meg kell feleljek a szüleinek, mindenkinek aki őt körülveszi stb stb stb ...bármekkora is a szeretetem iránta ezek a gondolatok gátolnak abban, hogy kifejezzem,kimutassam...és nem fogja elhinni nekem. Érzem,hogy beleőrülök, és mégis tehetetlen leszek...ezek a gondolatok plusz stresszt visznek az életünkbe, amitől érzékenyebbek,ingerlélenyebbek, és mondjuk ki hisztisebbek leszünk...utána rájövünk, hogy hülyeség volt, hasztalan volt és nagyon tudjuk szégyelni magunkat emiatt...de mindig csak utána jövünk rá...aztán már azért stresszeljük magunkat,hogy ne rontsuk megint el, emiatt idegesek vagyunk, megint hisztisek,megint elrontsuk...jó lenne kiszállni a mókuskerékből.
Úgy kellene szeressünk,mintha sosem bántanának...és ez nehéz, nagyon nehéz....