Huh,jo reg nem irtam.Nem nagyon volt mit.Zajlik az eletem,uj lakas,uj lakotarsak...nagyon jol erzem magam,1 ev kinlodas utan azt hiszem megerdemeltem ezt:) Az egyetem is vagany,megkezdodtek a ,,stagiuk,, , azaz minden reggel 8tol deli 12ig korhazban idozunk. 7 hetem volt a sebeszeten,annyira nem jott be nekem,de valahogy lejart. Aztan lehuztam 3 hetet az urologian,az mar jobban tetszett. Volt egy kortermem,be kellett mutassam a betegeimet,korlapokat kellett kitoltsek,ugy erzem,hogy ezzel is sokat tanultam,es egy kicsit orvososdit jatszunk,es ez kinek nem tetszene?:) Plusz a csapat is nagyon jol osszezorrent, remelem igy is marad, mert 6.evig egyutt kell jarjunk mindenfele :)
Jo dolog ez a 4.ev,csak ne kellene olyan koran hajnalban kelni:)
Jovoheten kezdem a gyereksebeszetet,aztan januarban az ortopedia es a traumatologia var ram....es mar szesszio is lesz :( Kozben Kun stresszel az endokrinologiaval,vagy ahogy tetszik : ,,endokrimiologiaval", az a baj,hogy maga a ,,tantargy" tetszik,de lehet ha elmegy tole a kedvem a vizsga utan.
Na ennyit az egyetemrol. Kozben bulizgatunk is,Apollo-s DSZ bulikon jegyet arulok,mar lassan 3 eve es meg mindig nagyon elvezem csinalni:) Volt Sterbinszky is,meg Mikulas Jotekonysagi Party,ugy gondolom nagyon fellendultunk :)
Es akkor jojjon a szerelem....hat e teren nagyon szelcsend van,ami az en esetemben eleg furcsa :) Kozben probalnak szeditgetni,de lehet ha jobb volt naivnak lenni,mert igy nem tudom komolyan venni oket:) Bajnak nem baj,van eleg idom igy mindenre es szep az elet,boldog is vagyok:)
Nem tudom mit irhatnek meg,varom a Karacsonyt,habar igy ho nelkul semmi hangulatom hozza.A varos csillog-villog,nem tudom eldonteni,hogy szep,vagy giccses.whatever

Na s akkor most vegezetul bemasolok par linket,azokat a dalokat,amik nalam a nagy slagerek mostansag:)











Na kb ennyi most,majd meg irogatni fogok. :)

Szabadság,szerelem

Történet:

1956. Magyarország csupán egy kis csatlósállam a szovjet blokkban, de nagyhatalom is: vízilabda-válogatottja verhetetlen. A pólós srácok a vasfüggöny mögött is az élet császárainak érzik magukat; élvezik a sikert és a lányok rajongását, magabiztosak és összetartók. Eddig egyetlen egyszer veszítettek: 1955-ben, amikor egy moszkvai mérkőzésen a bíró nem engedte őket győzni. Mindannyian a visszavágásra, az '56. novemberi melbourne-i olimpiára készülnek.
De a történelem alaposan összekavarja a terveiket. Budapesten kitör a forradalom. A csapat fiatal sztárja, Karcsi (Fenyő Iván) és barátja, Tibi (Csányi Sándor) belekeveredik az utcai eseményekbe. Eleinte csak a kalandot keresik. Karcsinak megakad a szeme egy harcias műegyetemista lányon, Falk Vikin (Dobó Kata), és a nyomában járva eljut a forradalom legfontosabb színhelyeire: ott van a Kossuth téren, majd a Rádió ostrománál is.
Ez már nem játék. A forradalom magával sodorja őt. Az edzésnél, a sportsikernél már sokkal fontosabbnak tartja, hogy az igazság oldalán harcolhasson. Kénytelen elárulni a csapatát, de új, hű társakat talál: a pesti utca hőseit; és ami a legfontosabb számára: Vikit.
Október végén a forradalmárok azt hiszik, harcuk és áldozataik nem voltak hiábavalók, ezért a lány rábeszéli Karcsit, hogy utazzon mégis a többiekkel, képviselje az olimpián az új Magyarországot. Mire a srác rájön, hogy a forradalom kudarcra van ítélve, már nem tud visszafordulni. Kénytelen sorsára hagyni szerelmét, és ha már nem harcolhat, teszi, amihez a legjobban ért: a medencében szerez dicsőséget hazájának.
Így kerül sor 1956. december 6-án az elődöntőre. Otthon T-34-esek rombolják le a barikádokat, itt a magyar vízilabdások néznek szembe a szovjetekkel. Karcsi és csapattársai most megmutathatják a világnak, hogy ez a kicsiny nép nem hagyja magát legyőzni.

Márai Sándor: Mennyből az angyal

Márai Sándor:

Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal

New York, 1956.

"túl fog élni ezer vihart"

Ifi misén hallottam ezt a dalt,nagyon megtetszett...bíztatás képpen bemásolom ide, hogy a nehéz időszakban,ami már itt a nyakamon, erőt adjon nekem.Tudom,hogy csak Vele fog sikerülni, emberileg kibírni nem lehet :)

Nem szeret senki, senki igazán, Nem érzi más azt, ha valami fáj. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő. Nem látja senki, senki, aki néz, Mi van a szívben, szívnek mi nehéz. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő. Nem ért meg senki, senki, aki él, Nem őriz, félt úgy, ha jön a veszély. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő. Hálánk jeléül szálljon énekünk, Énekünk Jézus, Jézus egyedül. Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő, Csak egyedül Jézus, csak egyedül ő.